Flashy beszél

lakáskereséskor találkoztam először a franciaerkély fogalmával. aki nem ismerné a kifejezést: ez az erkély nélküli erkélyajtó, hogy kinyitod az ajtót, aztán vége is. nem tudsz kimenni, mert nincs hova, korlát van azért, általában sárga üvegezéssel. talán egy fél literes kólát ki tudsz állítani télen, de azzal nem vagy nagyon kisegítve. ki lehet teríteni egy törölközőt, vagy ki lehet akasztani mindenféle furmányos szárító herkentyűket, hátha nem viszi el nagyon a szél a gatyáidat. szóval sok mindenre nem jó, elmondhatod hogy van erkélyed, beírhatod a hirdetésbe (de ha megnézik a lakást úgyis meglátják), talán annyival több, mint egy sima ablak, hogy alul a sárga üveges részen 3-mal több foton jön be a lakásba mintha ott fal lenne. persze eszemben sem volt ilyen lakást venni.
csak fel ne találják a franciagarázst: kinyitod a garázsajtót és nincs mögötte semmi, vagy ha mázlid van, esetleg egy biciklit be tudsz tenni keresztben, de a kormányát minden alkalommal be kell fordítanod a kerékkel egy síkba. kintről jól néz ki, meg mondhatod hogy van garázsod.

Tóta W. Árpád úrnak jelent meg egy érdekes postja nemrég a karácsonyi ajándékozásról, muszáj leírnom a véleményemet a témáról, pedig mintha valamikor megígértem volna, hogy nem írok a karácsonyról. de lehet, hogy nem.

először is tessék elolvasni a cikket, nem írom le, miről szól. ja, de utána a kommenteket ne, mert egyrészt sokáig tart, másrészt a nagyrésze hülye úgyis.

szóval kivételesen egyetértek Árpáddal, bár az utóbbi időben nagy marhaságokat írt, régen jobb volt, de most nem is ez a lényeg, mert ez tényleg magánügy. a lényeg a Karácsony, akár nagy, akár kisbetűvel kell írni. és főleg az ajándékozás, amit biztosan kicsivel. gyerekként egész más volt: kaptunk ajándékokat, volt közte hasznos, volt közte játék, de mindig örültünk neki. aztán 2 korszak következett: amikor már szerettünk volna ajándékot adni, de nem volt rá (elég) pénz (középiskola, esetleg egyetem), aztán amikor lett pénzünk, de fogalmunk se kezdett lenni, hogy kinek mit ajándékozzunk. felnőttek között az ajándékozás elég nagy fejtörés. sőt, nagyon nagy. hasznos dolgot nem tudok venni, hiszen amire szüksége van, azt megvette magának akkor, amikor szüksége volt rá. olyan hasznosat, amire nincs pénze, nem tudok, mert annyi nekem sincs (és akkor az adott-kapott ajándékok értékkülönbségére még nem is térünk ki). mi marad? a fejtörés. persze van, hogy az ember ráhibáz: nem tudta, hogy szüksége van rá, nem tudta, hogy létezik olyan dolog, vagy épp dec 24-én délutánra lett rá szüksége. szóval a kötelező ajándékozás elég furcsa dolog. az a probléma, hogy aki ezt akár csak gondolatban is megkérdőjelezi, az azonnal bunkó. indoklás nincs, az ajándékválasztás szinte mindenkinek ugyanolyan szenvedés, csak senki nem meri vállalni, mert akkor bunkó fantáziátlan figyelmetlen. én már javasoltam egyszer, hogy csináljuk meg a karácsonyt pontosan úgy, ahogy most van: család, karácsonyfa, gyertyák, hangulat, evés, kivéve, hogy ajándékot vagy valami nagyon kicsi értékmaximummal, vagy csak ehetőt szabadjon venni. sokkal könnyebb lenne az egész készülődés, és talán több idő és erő lenne felvenni a hangulatot.

lehet, hogy én vagyok bunkó fantáziátlan figyelmetlen és azért ez a véleményem? azért képzeljék el egy kicsit a karácsonyt az ajándékok utáni rohangálás-gondolkodás nélkül. elég ha egyetlen embernek, vagy egyetlen ajándékot nem sikerül kitalálni vagy megvenni, értékes napokat vehet el ami alatt nem ücsörgünk otthon forró kakaó mellett, karácsonyi zenéket hallgatva, sütit sütve, tévét nézve nyugodtan. apropó: aki szereti az igényesebb zenét, annak ajánlanám a Trans-Siberian Orchestra három karácsonyi témájú albumát, nekem már évek óta minden karácsonykor bele van szögelve a Winampba az egész Christmas Trilogy (egymás után a három album), hangulatnak nagyon jó, és mégse ugyanazok az ünnepi zenék amiktől a bevásárlóközpontokban megőrültünk ajándékvásárlás közben.

jöttem haza gyalog, panelházak között sétálok át, ott állt egy ember, egy láncfűrész volt a hátán és megkérdezte nem kell-e egy jó láncfűrész...
biztos néztem már ki úgy, mint aki pont láncfűrészt akar venni, de ilyenkor télen, hidegben tuti nem (lásd korábban a hosszú kabátos postot). még a borotvapengéset megértem (amikor ellopják a Rossmannból a méregdrága sokpengés borotvához való töltényt, aztán 1 sarokkal odébb mindenkinek az orra alá dugják akiről egy kicsit is feltételezik, hogy nem rendőr vagy adóellenőr), arra azért valószínűleg van szükségem, sőt, néha egész határozottan látszik is, de per pillanat láncfűrészt kösz, nem.

UPDATE:
megírta az újság másnap, hogy románok árulnak a városban gagyi láncfűrészeket meg talán egyéb szerszámokat is, átmatricázva Stihl meg ilyesmi márkájúra.
mondjuk ahogy az újság írja: megtalálták a láncfűrészeket, volt átcímkézett, meg volt, amelyik mellett ott volt a matrica, tehát át akarták címkézni. ezt úgyse hiszem el, miért nem találtak egyből aláírt szabályos rendőrségi vallomást is. biztos "hú, délután 4 van, lejárt a munkaidő, ezt az 1 matricát majd holnap ráteszem".

kaptam spamet a jojatek.hu-tól. persze, igazából nem spam, mert a regisztrációval elfogadtam mindent, eladtam a lelkemet, stb. (essünk túl azon, hogy minek regisztráltam oda, jó? mehetünk tovább?) de kötelező biztosítás váltós spamet kaptam tőlük és ezt pofátlanságnak tartom. tulajdonképpen legális a dolog, hiszen beleegyeztem, ők betartják hogy az adataimat nem adják ki harmadik félnek, arról meg nyilvánvalóan nem tehet senki, hogy már a második fél is a világ összes dolgát reklámozó cég... de azért ezzel valamit tenni kéne, ez nem fair. én egy bizonyos témájú weboldalra regisztráltam magamat, de cserébe MINDENRŐL kapok spamet. (sajnálom, muszáj spamnek neveznem akkoris) ó igen, van választási lehetőségem: vagy nem játszok a weboldalon, vagy ha igen, holnap még a házamat is eldózerolhatják cserébe. arra kéne kötelezni a weboldalakat, hogy választhassak spam kategóriát, vagy arra, hogy csak olyan témájú spamet küldhetnek, amilyen a weboldal. persze a reklámozóknak egyik sem jó, hiszen az e-mail ingyenes, árasszuk el a világot vele, hátha 2 ember vásárolni is fog. akkor adóztassuk meg a reklámcélú e-maileket, hátha jobban választanak célcsoportot. vagy legalább kérdezzék meg, hogy van-e autóm.

direkt hibás a cím, hiszen köztudott (ugye?), hogy pont a téli idő a "rendes", a nyári a mesterséges. tévé és rádió azzal van tele, hogy egy órával többet aludhatunk, pedig az emberek nagy részének ez munka nélküli hétvége, amikor pont ugyanannyit alszik, mint máskor. én inkább azt ragadnám meg, hogy egy órával később eszünk ebédet, hiszen azt azért délben fogunk enni. ez a "többet aludhatunk" ugyanaz a jelenség, mint a vicces "hurrá itt a péntek" meg "nem sok van már a hétvégéig" e-mailek meg ppt-k amiket nem a szénbányászok küldenek egymásnak (akiknek szükségük is van a szabadnapra), hanem azok, akiknek az egész heti munkájuk nem sokkal több, mint ezt az e-mailt elküldeni.

rádió a megszorításokról: "újabb börtönökre kerülhet lakat"

nagyjából 1 éve szoktam rá a BBC Prime nézésére, de nem akarom most az összes műsorukat egyben jellemezni, csak egyet, ez pedig a Bargain Hunt. Kincskeresők a magyar címe, ami nem teljesen pontos, a bargain olcsón megvett dolgot jelent, aminek az értéke (akár eszmei, akár pénzzé tehető) jóval több, mint amennyit adtunk érte. két csapat versenyez 2-2 fővel (pirosak és kékek), a feladat: adott pénzből egy használtcikkpiacon vagy régiségboltban 3 tárgyat venni, amelyeket később elárvereznek, a profitot megkapja a csapat. mindkét csapat kap egy szakértőt, akik elkísérik őket a piacon vagy a régiségboltokkal teli utcán, tanácsokat adnak, mesélnek a tárgyakról, megpróbálják megbecsülni hogy érdemes-e foglalkozni velük, vagy segítenek alkudni. a tárgyakat bővebben megvizsgálni nincs idejük vagy lehetőségük, tehát egyáltalán nem biztos az, amit mondanak, és a játékosok sokszor amúgy is érzelmi alapon döntenek egy-egy tárgy mellett (tetszik, ilyet szeretne saját magának is, megérzés, stb.). a jelenlegi szabályok szerint (többször változott, a műsor közel 10 éves) 300 fontot kapnak a csapatok és 3 tárgyat kell venniük, a maradék pénzből a szakértő egyedül választ egy tárgyat, a csapat elcserélheti erre egyik megvásárolt tárgyát, amennyiben mégsem tetszik már, de a szakértő most sem garantált profitot ajánl. a következő pár percben a műsorvezető elkalauzol minket egy kastélyba vagy érdekes épülethez, ami azon a környéken van, ahol a műsor aktuális epizódja, mesél néhány sztorit, vagy megmutatja a kastély érdekességeit, ez igazából nem tartozna szorosan a vetélkedő vonalhoz, de nagyon érdekes. ezután a csapatok által választott tárgyakat megmutatják az aukciósház szakértőjének (általában ő fogja az árverést is vezetni), aki már részletesebb vizsgálat után felbecsüli az értéküket és véleményt mond róla, ezt a csapatok csak tévén keresztül látják. a műsor hátralevő része az árverés, majd a győztes csapat kihirdetése.

mi fogott meg ebben az unalmasnak hangzó műsorban?
- a tárgyak kiválasztása és bemutatása pontosan olyan részletességű, hogy a nézőnek még szórakoztató legyen. a szakértők nagyszerűen megtalálják a szakszerűség és a szórakoztatás közti egyensúlyt; nem erőltetnek a csapatra egy unalmas, de pár fontnyi profitot jelentő tárgyat egy olyannal szemben, ami tetszik nekik, de olyan drága, hogy szinte biztos, hogy kevesebbért fog elkelni.
- a bemutatott tájak, kastélyok megdöbbentően szépek.
- de a legfontosabb: nem a "mindenáron legyőzöm, harcolok, eltaposom az ellenfelet" típusú vetélkedőről van szó. az, hogy melyik csapat nyer, az szinte másodlagos, akkor is van nyertes csapat, ha mindegyikük veszteséggel zárja a mérleget (elég gyakori), sőt, akkor röhögnek a legnagyobbakat, ha rekord veszteséget sikerül elérni, egyszerűen mert nem az a cél, hanem hogy jól szórakoztak-e a játékosok (általában ez a záró kérdése a műsorvezetőnek a csapatokhoz), és jól szórakozzanak a nézők. a műsor nem 40 millió forintnyi nyereménnyel hívogatja a játékosokat, a nyeremény, ha van egyáltalán, néhány tíz fontnál ritkán több. ez maga a puszta szórakoztatás, a szórakoztatás öröméért.

még egy-két gondolat:
- nálunk, ha találnak egy körömnyi cserépdarabot az 1980-as évekből, akkor vándorkiállítást rendeznek neki. náluk egész más a helyzet. "először azt hittem, az 1620-as évekből való, de sajnos csak 1730-as", vagy "gyönyörű ez a 300 éves váza, de látja itt nagyító alatt ezt a hajszálrepedést az alján? ez nagyon sokat levon az értékéből."
- a műsorból ítélve nagyon sok olyan kastélyuk van, amit gyönyörűen rendben tartanak, hatalmas kerttel, többszáz éves fákkal, és ott is lakik az aktuális earl, count vagy akárki, bár őket sosem mutatják, a műsorvezető csak a berendezett szobákat és bútorokat mutatja be ("ezt a komódot Marie Antoinette ajándékozta az akkori earl-nek 1770-ben").

A müncheni műszaki egyetem élelmiszercsomagolás-technikai intézetének kutatója, Florian Loibl egy bosszantó problémától szeretné megszabadítani az emberiséget: kifejlesztette a könnyen kiüríthető ketchupos flakont.

most hagyjuk is azt a részt, hogy az egyetemi kutatók mennyire ráérnek és milyen problémák foglalkoztatják őket, elvégre valakinek ezekkel a problémákkal is foglalkozni kell, nem lehet minden ország olyan fejlett, mint mi, a 10 millió politológus és közgazdász országa. itt a tévébe betelefonáló nyugdíjasok bármelyike 3 mondatban megoldaná az ország összes problémáját és nem érti, hogy azok ott fönt mit bénáznak. persze a valóságban el se tudnak képzelni akkora számokat, amekkorákat egy költségvetésnél már csak kerekítésként eldobnak a könnyebbség végett.

beletalált a cikk, pont most küzdöttem ezzel, de ők valószínűleg arra gondolnak, hogy a flakonból az utolsó adag nehezen jön ki. én meg azzal, hogy a többi hogyan jön ki. olyan kecsap van itthon, aminek a kupak belsejében van egy virágszirom alakú gumiszelep. alapállapotban össze van csukódva, a fejre állított flakonból magától nem jön ki a cucc. ha fejreállítom és elkezdem nyomni, egy ideig halmozódik a nyomás, aztán kiköp magából egy negyedkilós bombát, de ha nem ijedek meg nagyon és továbbra is folyamatosan összenyomva tartom, nagyon szép egyenletes vékony sugárban jön a további kecsap. ha nem függőlegesen tartom, akkor a nyomástól pont a tányér mellé megy (nyugi, próbáltuk), ha függőlegesen, akkor csak a tányér közepén levő 20 centiméter átmérőjű részt teríti be.

ja, hogy miért írok megint? diploamamunkát kéne írnom és nem volt már más pótcselekvés, minden nap nem lehet takarítani és már az összes firefox skint megnéztem.

délután meglátogattunk egy újonnan nyílt ilyen intézményt. tulajdonképpen nem új, mert egy másik, hasonló témájú olcsóboltból alakult át néhány napja. ez olyan bolt, hogy minden 290 forint. mivel olcsóbolt, sok minden jóval kevesebbe kerül ennél, úgyhogy több darabot adnak 290-ért. adnak? a pénztáros egyenesen visszakerget ha túl keveset veszel, hogy: "ebből hármat KELL venni." az árucikkeket nem is pötyögik be egyesével, hanem megszámolják, hogy hányszor 290-et fogsz fizetni. a pénztárgépre elég lenne 1 nagy gomb "290 Ft" felirattal :)
milyen lehet náluk a leltározás? mennyinek kéne lenni ebből? 20-nak. de 21 van! melyik pénztáros hibázott?! ezt valakinek haza kell vinni!!!