Tóta W. Árpád úrnak jelent meg egy érdekes postja nemrég a karácsonyi ajándékozásról, muszáj leírnom a véleményemet a témáról, pedig mintha valamikor megígértem volna, hogy nem írok a karácsonyról. de lehet, hogy nem.
először is tessék elolvasni a cikket, nem írom le, miről szól. ja, de utána a kommenteket ne, mert egyrészt sokáig tart, másrészt a nagyrésze hülye úgyis.
szóval kivételesen egyetértek Árpáddal, bár az utóbbi időben nagy marhaságokat írt, régen jobb volt, de most nem is ez a lényeg, mert ez tényleg magánügy. a lényeg a Karácsony, akár nagy, akár kisbetűvel kell írni. és főleg az ajándékozás, amit biztosan kicsivel. gyerekként egész más volt: kaptunk ajándékokat, volt közte hasznos, volt közte játék, de mindig örültünk neki. aztán 2 korszak következett: amikor már szerettünk volna ajándékot adni, de nem volt rá (elég) pénz (középiskola, esetleg egyetem), aztán amikor lett pénzünk, de fogalmunk se kezdett lenni, hogy kinek mit ajándékozzunk. felnőttek között az ajándékozás elég nagy fejtörés. sőt, nagyon nagy. hasznos dolgot nem tudok venni, hiszen amire szüksége van, azt megvette magának akkor, amikor szüksége volt rá. olyan hasznosat, amire nincs pénze, nem tudok, mert annyi nekem sincs (és akkor az adott-kapott ajándékok értékkülönbségére még nem is térünk ki). mi marad? a fejtörés. persze van, hogy az ember ráhibáz: nem tudta, hogy szüksége van rá, nem tudta, hogy létezik olyan dolog, vagy épp dec 24-én délutánra lett rá szüksége. szóval a kötelező ajándékozás elég furcsa dolog. az a probléma, hogy aki ezt akár csak gondolatban is megkérdőjelezi, az azonnal bunkó. indoklás nincs, az ajándékválasztás szinte mindenkinek ugyanolyan szenvedés, csak senki nem meri vállalni, mert akkor bunkó fantáziátlan figyelmetlen. én már javasoltam egyszer, hogy csináljuk meg a karácsonyt pontosan úgy, ahogy most van: család, karácsonyfa, gyertyák, hangulat, evés, kivéve, hogy ajándékot vagy valami nagyon kicsi értékmaximummal, vagy csak ehetőt szabadjon venni. sokkal könnyebb lenne az egész készülődés, és talán több idő és erő lenne felvenni a hangulatot.
lehet, hogy én vagyok bunkó fantáziátlan figyelmetlen és azért ez a véleményem? azért képzeljék el egy kicsit a karácsonyt az ajándékok utáni rohangálás-gondolkodás nélkül. elég ha egyetlen embernek, vagy egyetlen ajándékot nem sikerül kitalálni vagy megvenni, értékes napokat vehet el ami alatt nem ücsörgünk otthon forró kakaó mellett, karácsonyi zenéket hallgatva, sütit sütve, tévét nézve nyugodtan. apropó: aki szereti az igényesebb zenét, annak ajánlanám a Trans-Siberian Orchestra három karácsonyi témájú albumát, nekem már évek óta minden karácsonykor bele van szögelve a Winampba az egész Christmas Trilogy (egymás után a három album), hangulatnak nagyon jó, és mégse ugyanazok az ünnepi zenék amiktől a bevásárlóközpontokban megőrültünk ajándékvásárlás közben.