A müncheni műszaki egyetem élelmiszercsomagolás-technikai intézetének kutatója, Florian Loibl egy bosszantó problémától szeretné megszabadítani az emberiséget: kifejlesztette a könnyen kiüríthető ketchupos flakont.
most hagyjuk is azt a részt, hogy az egyetemi kutatók mennyire ráérnek és milyen problémák foglalkoztatják őket, elvégre valakinek ezekkel a problémákkal is foglalkozni kell, nem lehet minden ország olyan fejlett, mint mi, a 10 millió politológus és közgazdász országa. itt a tévébe betelefonáló nyugdíjasok bármelyike 3 mondatban megoldaná az ország összes problémáját és nem érti, hogy azok ott fönt mit bénáznak. persze a valóságban el se tudnak képzelni akkora számokat, amekkorákat egy költségvetésnél már csak kerekítésként eldobnak a könnyebbség végett.
beletalált a cikk, pont most küzdöttem ezzel, de ők valószínűleg arra gondolnak, hogy a flakonból az utolsó adag nehezen jön ki. én meg azzal, hogy a többi hogyan jön ki. olyan kecsap van itthon, aminek a kupak belsejében van egy virágszirom alakú gumiszelep. alapállapotban össze van csukódva, a fejre állított flakonból magától nem jön ki a cucc. ha fejreállítom és elkezdem nyomni, egy ideig halmozódik a nyomás, aztán kiköp magából egy negyedkilós bombát, de ha nem ijedek meg nagyon és továbbra is folyamatosan összenyomva tartom, nagyon szép egyenletes vékony sugárban jön a további kecsap. ha nem függőlegesen tartom, akkor a nyomástól pont a tányér mellé megy (nyugi, próbáltuk), ha függőlegesen, akkor csak a tányér közepén levő 20 centiméter átmérőjű részt teríti be.
ja, hogy miért írok megint? diploamamunkát kéne írnom és nem volt már más pótcselekvés, minden nap nem lehet takarítani és már az összes firefox skint megnéztem.
