nagyjából 1 éve szoktam rá a BBC Prime nézésére, de nem akarom most az összes műsorukat egyben jellemezni, csak egyet, ez pedig a Bargain Hunt. Kincskeresők a magyar címe, ami nem teljesen pontos, a bargain olcsón megvett dolgot jelent, aminek az értéke (akár eszmei, akár pénzzé tehető) jóval több, mint amennyit adtunk érte. két csapat versenyez 2-2 fővel (pirosak és kékek), a feladat: adott pénzből egy használtcikkpiacon vagy régiségboltban 3 tárgyat venni, amelyeket később elárvereznek, a profitot megkapja a csapat. mindkét csapat kap egy szakértőt, akik elkísérik őket a piacon vagy a régiségboltokkal teli utcán, tanácsokat adnak, mesélnek a tárgyakról, megpróbálják megbecsülni hogy érdemes-e foglalkozni velük, vagy segítenek alkudni. a tárgyakat bővebben megvizsgálni nincs idejük vagy lehetőségük, tehát egyáltalán nem biztos az, amit mondanak, és a játékosok sokszor amúgy is érzelmi alapon döntenek egy-egy tárgy mellett (tetszik, ilyet szeretne saját magának is, megérzés, stb.). a jelenlegi szabályok szerint (többször változott, a műsor közel 10 éves) 300 fontot kapnak a csapatok és 3 tárgyat kell venniük, a maradék pénzből a szakértő egyedül választ egy tárgyat, a csapat elcserélheti erre egyik megvásárolt tárgyát, amennyiben mégsem tetszik már, de a szakértő most sem garantált profitot ajánl. a következő pár percben a műsorvezető elkalauzol minket egy kastélyba vagy érdekes épülethez, ami azon a környéken van, ahol a műsor aktuális epizódja, mesél néhány sztorit, vagy megmutatja a kastély érdekességeit, ez igazából nem tartozna szorosan a vetélkedő vonalhoz, de nagyon érdekes. ezután a csapatok által választott tárgyakat megmutatják az aukciósház szakértőjének (általában ő fogja az árverést is vezetni), aki már részletesebb vizsgálat után felbecsüli az értéküket és véleményt mond róla, ezt a csapatok csak tévén keresztül látják. a műsor hátralevő része az árverés, majd a győztes csapat kihirdetése.
mi fogott meg ebben az unalmasnak hangzó műsorban?
- a tárgyak kiválasztása és bemutatása pontosan olyan részletességű, hogy a nézőnek még szórakoztató legyen. a szakértők nagyszerűen megtalálják a szakszerűség és a szórakoztatás közti egyensúlyt; nem erőltetnek a csapatra egy unalmas, de pár fontnyi profitot jelentő tárgyat egy olyannal szemben, ami tetszik nekik, de olyan drága, hogy szinte biztos, hogy kevesebbért fog elkelni.
- a bemutatott tájak, kastélyok megdöbbentően szépek.
- de a legfontosabb: nem a "mindenáron legyőzöm, harcolok, eltaposom az ellenfelet" típusú vetélkedőről van szó. az, hogy melyik csapat nyer, az szinte másodlagos, akkor is van nyertes csapat, ha mindegyikük veszteséggel zárja a mérleget (elég gyakori), sőt, akkor röhögnek a legnagyobbakat, ha rekord veszteséget sikerül elérni, egyszerűen mert nem az a cél, hanem hogy jól szórakoztak-e a játékosok (általában ez a záró kérdése a műsorvezetőnek a csapatokhoz), és jól szórakozzanak a nézők. a műsor nem 40 millió forintnyi nyereménnyel hívogatja a játékosokat, a nyeremény, ha van egyáltalán, néhány tíz fontnál ritkán több. ez maga a puszta szórakoztatás, a szórakoztatás öröméért.
még egy-két gondolat:
- nálunk, ha találnak egy körömnyi cserépdarabot az 1980-as évekből, akkor vándorkiállítást rendeznek neki. náluk egész más a helyzet. "először azt hittem, az 1620-as évekből való, de sajnos csak 1730-as", vagy "gyönyörű ez a 300 éves váza, de látja itt nagyító alatt ezt a hajszálrepedést az alján? ez nagyon sokat levon az értékéből."
- a műsorból ítélve nagyon sok olyan kastélyuk van, amit gyönyörűen rendben tartanak, hatalmas kerttel, többszáz éves fákkal, és ott is lakik az aktuális earl, count vagy akárki, bár őket sosem mutatják, a műsorvezető csak a berendezett szobákat és bútorokat mutatja be ("ezt a komódot Marie Antoinette ajándékozta az akkori earl-nek 1770-ben").
