Flashy beszél

tévét raktunk fel a falra. most ez még nem olyan érdekes, de mindjárt, hohó. szóval adott egy tévé (nem az enyém), meg a falra felrakást lehetővé tevő fémépítős játék. adtak hozzá rengeteg csavart, mert ők nem tudhatták, hogy milyen tévénk van, úgyhogy most van rettentő sok csavarunk, 4-et felhasználtunk, a többi soha semmire nem lesz jó. (de eltesszük, mert hátha.) mivel a felfogató keret jóval nagyobb méretű tévéhez is jó, ÉS 75 kilót is elbír (ezt nem tudtam összeegyeztetni magamban, mert a maximális méretű tévé is csak akkor lesz 75 kiló ha uránból van de az nem jellemző), tehát olyan tipliket és csavarokat adtak a falba, hogy kettővel egy Tigris tankot stabilan felraksz - ehhez volt hat... apu nekiállt fúrni, kérdezem milyen vastag ez a fal, mondja hogy ó nagyon. átmentem a másik oldalára, megnéztem mi van ott, aztán leakasztottam egy képet (pótolhatatlan, legalább 40 éves pasztellkréta kép a nagymamámról). 4 másodperc múlva kirobbant a fal a kép helyén, egy tenyérnyi, néhány kisebb darab beton, és rengeteg por. azt mondtam már, hogy anyu hobbiként gyöngyfűzéssel is foglalkozik és pont ott voltak kirakva az 5-6-féle színű gyöngyök kis tálkákban? a következő fél órában mákszem nagyságú gyöngyöket szedegettem fel a földről és csak annak örülhettem, hogy csak egy szín borult ki de abból több ezer darab. persze, egyszerű, megnyálazod az ujjad és ráragad a gyöngy. meg a betonpor. ja, a második lyuk is átszakadt (tenyérnyi beton, plusz por), a két alsót már jóval kisebb fúróval is elég volt fúrni, részben mert nem volt szükség nagyobbra, részben a további károkozás megelőzése érdekében.