Flashy beszél

jöttünk gyalog a Zrínyin tegnap este 8 és 9 között a belvárosból kifele (nem rajzolok tértképet, mindenki képzelje el egyedül). a kórházból kisétált egy ember egy szál boxeralsóban (vagy arra hasonlító rövidnadrágban, most ez nem lényeg, hanem hogy semmi más nem volt rajta). elindult gyalog a város felé, egy női hang utána kiáltott, hogy "ne menjen el, jöjjön vissza", mire azt hiszem, annyit szólt hogy "nem", aztán átjött a másik oldalra és elindult utánunk, a másik irányba. ez felettébb nyugtalanítani kezdett, bár nem úgy tűnt, mintha ránk pályázna, határozottan, de nem futva jött. azért átmentünk a másik oldalra, mire ő is átjött, de átlósan, és ezzel megelőzött minket. ettől valamelyest megnyugodtunk. jöttek szembe azon az oldalon, amikor a kórházhoz értek, valaki megkérdezte tőlük, hogy merre ment az ember, mondták hogy arra egyenesen. vártam, hogy majd most futva jön valaki utána, de nem. a gatyás befordult a sarkon és ügetve elindult a Szigethyn, a Nagy Imre úti lámpánál lassítás nélkül átkocogott a piroson autók meg buszok dudálása között, még láttuk a távolban a Bartók kereszteződésig, aztán eltűnt. senki nem jött utána. pedig úgy tűnt, nem helyeselték a távozását, és nem is úgy volt öltözve, mint akit szabályosan engedtek ki...

rádió reklám, az egyik benzinkút shopját reklámozzák egy ilyen kamuhírrel, hogy mekkora forgalmuk van meg naponta többször újra kell tölteni a polcokat. na persze. de ami még jobb: válogasson 1200 forint értékben a termékek közül és nyerhet valamit. miért, lehet bármit venni ami olcsóbb, mint 1200 forint? miért vásárolnak az emberek benzinkútnál, amikor minden sarkon éjjelnappali bolt van? (hogy miért árulnak mindent ötszörös áron, arra vannak ötleteim, de nem fogadom el) persze, tudom, autópálya. de azért azt hogy hinnénk el, hogy mindenki, aki hosszú útra indul, mindent benzinkútnál vesz meg, és azok meg szegények nem győzik feltölteni a készleteiket?

rendeltem a fürdőszobába 2 polcos szekrényt a falra. semmi extra, nincs ajtaja se, csak bútorlapból "doboz". az egyik egy sima téglatest, a másik annyival bonyolultabb, hogy 4 polca van. bementünk, elmagyaráztuk, mondták hogy 3-4 napon belül küldenek árajánlatot. elküldték, benne volt, hogy telefonon egyeztessünk, hogy megmutathassák a látványtervet (azért én ennél sokkal bonyolultabbakat el tudok képzelni 3 dimenzióban, pedig nem is voltam gépész hogy Eiffel torony - Big Ben áthatásokat rajzoljak dolgozatnak) és megbeszéljük a továbbiakat. nem telefonálok, bementünk megint személyesen. na, ezzel jól meg is kavartuk a folyamatot, mert még nem volt előkészítve a szerződés. mondták, hogy akkor majd küldenek valamit, amit küldjek vissza, aztán menjek be szerződést aláírni, meg látványtervet is küldenek, meg menjek be majd előleget fizetni, aztán majd a végén megkapom a polcomat 3-4 hét múlva. de ez csak egy doboz. vagyis kettő. de doboz. oké, a polcok egyik széle lekerekített, de az nem nagyobb munka, csak több pénzt kérnek el érte. kicsit még szaladgáltak, annyit sikerült egyszerűsíteni, hogy lett szerződés és előleg azonnal, 2 fázis kimarad a továbbiakból. másnap megkaptam egy 2 oldalas nyilatkozatot, amit alá kell írni elvileg és visszaküldeni, ami arról szól, hogy a majdani polcomat hogyan kell használni. de ez egy polc. megveszem, enyém, azt csinálok vele, amit akarok. vagy megint túl sokat képzelek az emberekről :)
értem én, hogy egy másfél millió forintos teljes konyhabútornál megvan az üzlet szabályos menete, de azért ez mégis csak egy (kettő) doboz, nem egy Hundertwasser ház vagy egy Sagrada Família, amit lassan 130 éve építenek és még nem látják a végét :)

a múltkor egy szigorúan szakmai konferencia kapcsán elvittek minket gokartozni. alá kellett írni papírt, hogy tudom mit vállalok (pedig nem tudtam), és oda volt írva, hogy szemüveg viselése csak saját felelősségre. hát ezt talán inkább a többiektől kellene megkérdezni akik még a pályán lesznek, nem? :D

levelet kaptam, mint mindenki, a miniszterelnöktől. ja, nem kell most bezárni ezt az ablakot, nem érdekel a politika, nem arról lesz szó. névre szólóan küldték: elképzeltem magamban ahogy leül, elindítja a körlevél varázslót, betallózza a c:\munka\magyarorszag_felnottek.xls-t adatforrásnak, végigfutja hogy mind jó-e, aztán nekiáll írni. a kérdőívet, amelyben hosszú, rosszul megfogalmazott kérdésekre kell előre megadott válaszok közül egyet választani, de négyzetek vannak, ami nekünk checkboxot jelent, de attól még értelemszerűen csak egyet kell választani :) minden kérdésnél az utolsó lehetőség az, hogy "Nem tudom megítélni a kérdést", hát legszívesebben mindegyiknél azt jelölném meg, ha beküldeném egyáltalán, ezek a kérdések egyszerűen nem a hétköznapi ember elé valók, csak az a céljuk, hogy megtudják, hogy az emberek mi mellett állnak, hogy ha arra kerül a sor, hogy a szimpátiájukat meg kell szerezni, mit ígérjünk. ami tetszik még: a válaszboríték bélyeg nélkül feladható, "az esedékes díjat a címzett fizeti", ami a miniszterelnök, a miniszterelnöki hivatal, a magyar állam, upsz. tényleg jobb, ha nem küldöm vissza.

nem akarok mindig csak magamról írni, mert az unalmas lenne, de néha muszáj. szóval: ma vagyok 32, ami hexában 20, binárisban 00100000, alhálózatban /27. József Attila verset írt ilyenkor, én azt nem tudok, csak blogbejegyzést, ez viszont tuti nem lesz érettségi tétel :) bár így most miután megírtam, visszajövök ide az elejére előre (utólag) elnézést kérni a könnyűzenei áttekintésért, amit linkek formájában ismeretterjesztő céllal beleerőltettem (bele fogok erőltetni).

a szülinapok az ember élete során először mind egyformák, a kisgyerek nem látja az éveket, először nem is ismeri, aztán már ismeri, de még nem fogja fel a növekvő számokat, a szülinapok végtelen távolságra vannak egymástól. aztán néhány évig mind különbözőek: mind fontosak valamiért, mini mérföldkövek: tizennegyedik, tizennyolcadik, érettségi éve, huszadik, egyetemi évek, diploma, munkahely, az ember élete gyorsan változik, fejlődik, fejlődünk. aztán megint mind egyformák kezdenek lenni, nem fontos már, az idő úgyis túl gyorsan halad, sőt, kifejezetten kezd zavarni, hogy már megint. én valahol a második fordulópont határán egyensúlyozok. ilyenkor egy kicsit elgondolkodik az ember, hogy mit ért el eddig, mit ért el tavaly óta, mi változott tavaly óta. sok minden változott, sok minden lett jobb, sok mindent elértem, sok érdekes embert megismertem, sok embert tanítottam és sok embertől tanultam, talán sokan szeretnek is. egy valami nem sikerült még mindig: megtalálni azt az embert, aki mellettem áll (nem előttem és nem mögöttem) és tanúja lesz az elkövetkezendő szülinapjaimnak, célt és motivációt hoz a következő 0x40 évre (női énekhangot duetthez, két kezet négykezeshez, társszerzőt egy közös "bloghoz", folytassam még?). aki tud olyan személyt, akinek kéne egy ilyen magamfajta furcsa ember örökbe, szóljon nekem, vagy szóljon neki. milyen vagyok én? öregedő, de alig használt, nem garanciális, de újszerű állapotban levő, intelligens, de cinikus, művelt, de okoskodó, nyílt, de makacs, bonyolult, de kiszámítható - a végtelenségig lehetne sorolni a pozitív és negatív tulajdonságokat, pont mint mindenki. akit keresek, annak a tulajdonságai is hasonlóan kezdődnek: legyen intelligens, művelt, legyen nyitott, hajlandó legyen gondolkodni, alkosson véleményt, legyen képe a világról, érdekelje minél több minden a történelemtől a fizikán át a zenéig, legyen jó humora. értsen meg és fogadjon el engem - cserébe pont ugyanezt ígérhetem. ja, és legyen bátor, hogy ne riassza el ennyi hülyeség és legyen mersze bevallani és bevállalni mindezt... :)
vannak emberek, akik nehezebben találják meg a másik felüket, hát én is ilyen vagyok, úgy tűnik. de azért csak nem kéne örökké így maradni. akinek van kedve segíteni, ossza tovább ennek a posztnak a linkjét, hátha felkelti valakinek a figyelmét.

amikor hazaértem ma délután, nem volt áram a lakásban, mint kiderült, az egész lépcsőházban (megnéztem, mindenkinek állt a villanyórája az emeleten), aztán később az is kiderült, hogy még szélesebb körben de nem nyomoztam tovább, nem érdekelt annyira. nem estem nagyon kétségbe (bár gondolom páran nem erre tippeltek volna), elfoglaltam magam, megöntöztem a kertet meg megetettem a halakat :) aztán visszatért az áram, én bekapcsoltam a gépet - az egyik szomszéd meg azonnal a porszívót :) lehet, hogy ő nálam sokkal nagyobb pánikban volt, hogy úristen, már negyed órája nincs áram, a lakás meg koszos, mi lesz most :D én inkább azt gondoltam át, hogy mi van a fagyasztóban, amit hosszabb áramszünet esetén azonnal meg kell enni, ettől meg is éheztem.

a lépcsőházban rántotthús meg süti érződik, de amint kinyitom a saját ajtómat szembejön a tegnapi égett popcorn szaga: hazaértem.

avagy az elégett popcorn szaga sokkal tovább megmarad, mint bármilyen jó étel, vagy más illat...

tévéműsorban hurrikánbiztos ablak: 2 üvegtábla, közötte egy olyan anyag, ami hőkezelés után teljesen átlátszó lesz, összeragasztja a 2 üveget de rugalmas marad, a külső üveg betörik, a belső már csak megreped, utána cipővel rugdalták és nem tudták betörni mert rugalmas. kérdés: minek a két üvegtábla??

 osztálykirándulni voltunk Budapesten (másik történet, most nincs rá idő), bementünk mekibe a Baross téren (gy.k. Keletinél). vécé a pincében van, mi az emeleten találtunk asztalt, de kezet akartam mosni. van fent is pult, amire a tálcákat lehet letenni, alatta szemetes, meg van rajta csap is. egy droid pakolt valamit, odamentem, megkérdeztem kezet moshatok-e. azt mondta, lent van a vécé. nem erőltettem tovább, gondoltam, már így is a szellemi határokat feszegettem, lehet, hogy nem is szabad nekik emberekkel beszélgetniük, hát visszamentem az asztalhoz.
slo kérdi:
- na?
- hát, egy másik kérdésre kaptam választ.
- megmondta hol a vécé?
:D

(ekkor még lementem a vécébe kezet mosni, de evés után amikor elment a droid kezet mostam fent még egyszer, tisztára mint a lopakodós számítógépes játékokban, amikor meg kell várni, amíg hátat fordít, vagy elmegy az őr)

ja, eszembe jutott a másik, amikor a győri mekiben a vécében a néni megnézte a blokkomat, megállapította belőle hogy ketten vagyunk, és megkérdezte, hogy a másik nem akar-e mert ezzel ketten is lehet... (nemtom, mintha ezt is megírtam volna már, de nem találom hirtelen)